A múlt titkai I.fejezet - Paris (18+)
Paris
Nagyot fújva léptem be az öltözőbe, és éhesen
kutakodtam a csokoládé szeletem után szekrényembe. A nyolc órás műszak, és a
három műtét után jólesett leülnöm és falatoznom. A falon lévő tükörre pillantva kicsit
megrémültem, hiszen szemeim alatt nagy karikák éktelenkedtek. Világoskék orvosi
ruhám picit gyűrötten állt rajtam. Jobbnak láttam gyorsan levenni, és belebújni
kényelmes ruhámba. Ahogy beakasztottam a hófehér köpenyem gyengéden végighúztam
rajta kezem, és büszkeséggel töltött el a felirat rajta. Paris Anderson másodéves
gyakornok, St. Joseph’s Hospital & Medical Center, Arizona. Kikaptam egy
könnyű anyagú hófehér pántos felsőt, és áthúztam világoskék szaggatott
farmeromat. Lábamra egy extra magassarkú fehér köves szandált kaptam, majd némi
smink után a tükörbe ellenőriztem a végeredményt. A karikáknak már nyoma sem
volt, és szinte üdének tűnt barna szemem. Fekete hullámos hajam lazán oldalra
kötöttem, a táskám színével harmonizáló citromsárga csattal. Büszkén sétáltam a
lift felé, miközben a hangos bemondóba bemondták, hogy a főnököt várják a
tárgyalóba. A kantinba a gyakorló társaimat láttam, akik még élénken
beszélgettek egymással. Imádtam itt dolgozni, de szoros barátságokat a majdnem
két év alatt nem alakítottam ki. Tudom, hogy a hátam mögött törtetőnek, erős
egyéniségnek gondolnak, és igazuk is van. Borzasztóan keményen dolgoztam azért,
hogy itt legyek, és sosem szorultam az apám befolyására, aki elismert politikus
dinasztia leszármazottjaként maga is szenátor lett a nagypapám után. Az anyagi
jólét már kislány korom óta megvolt, de ahogy tudtam igyekeztem anyagilag
függetlenedni a családomtól, bár ha bajom volt azonnal ott voltak nekem, amiért
csak hálával tartozom nekik. Sajnos az édesanyámat már nagyon régen
elvesztettem, így mikor az apám dolgozott a mamám nevelt, aki már öt éve
özvegy. Sosem voltam az a barátkozós típus, és ez jól is volt így. A liftre
várva eszembe jutott a tavalyi év, mikor még félve léptem be a kórház hatalmas
üvegajtaján, és félve léptem oda az első
betegemhez, akit műteni kellett. A problémája elég komplikált volt, így a
gyakornok társaimmal azonnal elindult a versengés. Mindenki a legjobb megoldást
kereste, és csak bújtuk a szakirodalmat, hiszen a győztes az első fél évben
azonnal főorvos mellé kerül. A feladatra egy hetet kaptunk, én pedig abba az
egy hétben csupán két éjszakát töltöttem otthon. Az álmom ugyanis a plasztikai
sebészet volt, így a versenyt nekem kellett megnyernem. Volt aki nevetséges
ötletekkel állt elő, mások pedig olyannal ami bár kivitelezhető lett volna, de
mivel a beteg már idős volt senki nem mert kockáztatni. A műtétet végrehajtó
orvost az egy hét alatt nem láttuk, de a hírneve alapján nagyon tudta a dolgát,
ami tovább spannolt. Nővéri körökbe úgy nevezték, hogy a plasztika Istene. A
műtéti tervet a főnöknek kellett leadni aki utolsó nap behívatott minket az
irodájába. Mindenki izgatott volt, és félve várta a döntést. A főnők irodája barátságos volt. Dr
Moore egy nyugdíjhoz közel álló késő ötvenes férfi, őszes haja és fekete
szemüveg keretezte arcát. Tudtam, hogy megismer, hiszen az apám nagy összeggel
támogatja a kórházat minden évben. Kedves hangján megkért, hogy foglaljunk
helyet az asztalnál, mi pedig csendben engedelmeskedtünk. Mind az öten egymásra
pillantottunk és találgattuk ki lehet a befutó. Végül egy magabiztos, magas
férfi lépett be az ajtón. Hófehér köpenye alatt világoskék inget viselt, ami
harmonizált szemeivel. Egy akta volt nála, amit hanyagul az asztalra dobott, és
miután megigazította barna haját, helyet foglalt a főnök mellett. Megköszörülte
torkát, majd belekezdett mondandójába, aminek a végén kideült, hogy én nyertem
a versenyt, és a fél éves közös munkát. Még mindig mosolyognom kell mikor
kiderült, és megláttam a többiek irigy arcát, akik azonnal terjeszteni
kezdték a pletykát, hogy csak az apám
miatt nyertem. Őszintén nem érdekelt, és szerencsére ez dr Woodot se, akivel
azonnal megtaláltuk a közös hangot. Igyekezett a legjobb tanár lenni, majd egy
sikeres műtétet követően egy bárba kötöttünk ki. Egész este beszélgettünk, és
ittunk, míg végül felvitt a lakására ahol megmutatta, hogy nem csak a
plasztikába van otthon, hiszen kora ellenére fantasztikus szerető. Mivel tudtam,
hogy házas ember igyekeztem nem érzelmi szinten állni a kapcsolatunkhoz, és ezt
a mai napig is tartom, de a szexről a világért sem mondanék le vele. Minden
együtt töltött éjszakát a végletekig kihasználtunk, és volt, hogy másnap egy
óra alvás után jöttem dolgozni. De Peter nem csak a szeretőm és főnököm volt,
hanem a barátom is egyben, akivel imádtam beszélgetni. Csodáltam hatalmas
tudását, és igyekeztem mindig lenyűgözni őt, hogy utána megkapjam a jól
megérdemelt jutalmamat a hálószobájában. A lift csilingelve kinyílt én pedig
sietősen beszálltam. Már éppen megnyomtam volna a gombot mikor az ismerős hang
ütötte meg a fülem.
- Várj egy kicsit! - ugrott be Peter mellém és
azonnal végigmérte szettemet. - Most
végeztél?
- Igen- bólintottam -, úgy látom te is.
- Így van, és végre péntek - mosolygott rám pimaszul
amiből azonnal tudtam mit szeretne, de inkább húztam kicsit az agyát. Peter
utcai ruhába is ugyanolyan vonzó volt, mint orvosi köpenybe. Szerette a márkás,
drága holmikat, és mindig tudta mi áll neki jól. Bár nem kerestem rosszul
gyakornokként, fizetésem nem takarta volna be szettjét.
- Van valami programod esetleg? – tudakoltam. - Mész
valamerre?
- Úgy gondoltam ezt te fogod megmondani - jött
közelebb és gyengéden a liftnek döntött nekem pedig azonnal forrni kezdett a
vérem. Durva, hogy egy pillanat alatt betud indítani.
- Mire gondolsz? - pillantottam kék szemeibe
miközben keze a fenekemet markolta.
- Arra, amit múlt hétvégén elkezdtünk, csak egy
hülye telefon miatt nem tudtunk befejezni.
- Tudod, hogy nem tehetek róla - hajtottam le búsan
fejem mikor eszembe jutott a múlt heti hívás ami miatt azonnal visszakellet
rohannom a kórházba.
- Ott hagytál engem magányosan. Kénytelen voltam
hazamenni a feleségemhez.
- Ó te szegény pára - kezdtem játszani
inggombjaival. - Hidd el én is inkább melletted lettem volna, de tudod a
főnököm nem örült volna, ha az egyik kedvenc betege feldobja a talpát. Viszont
ma semmi programom nincs, úgyhogy ha gondolod meghívhatsz valamerre egy italra.
- Én hívjalak meg? - ütközött meg szavaimon. - A
múlt hét után inkább neked kéne kiengesztelned engem. - mondta mély hangon
forró leheletét pedig egyre közelebb éreztem a nyakamon. Erős kezével combom a
csípője köré tekerte, én pedig megéreztem férfiasságát ami nagyon érezhetően
szeretett volna kitörni a nadrág fogságából.
- Rendben, akkor viszek pizzát, és egy üveg bort...
- Az üveg bor jól hangzik, de pizza helyett másra
éhezek, és szerintem te is tudod mi az - mondta majd belecsókolt nyakamba.
Csukott szemmel élveztem érintéseit, és nem is érdekelt, hogy mindjárt
megállunk, és kinyílik az ajtó. Legszívesebben helybe csináltam volna vele. -
Az egész éjszakát veled akarom tölteni Paris.
- Én is Peter - csókoltam meg forrón, és még időbe
észbe kaptunk, ahogy szólt a csengő majd kinyílt a lift. Bár többen sejtik és
sok a pletyka a kapcsolatunkról egyenlőre még senki nem bizonyított ránk
semmit, mi pedig profik vagyunk a munkatársak körében. A napsütés még a
délutáni órákba is melegen sütött, cipőm sarka pedig ütemesen kopogott a kövön.
A piros- fekete kisautómhoz indultam, és megsem álltam Peter legénylakásáig. A
mélygarázsba átvettem egy fekete pántos csipke ruhát, ami mindig a kocsimba
volt, és hozzá egy szexi combfixet. A hatás kedvéért pedig levettem a
fehérneműmet. Gyalog átszaladtam a helyi kisboltba egy üveg jóféle vörösborért,
visszafelé pedig elmosolyodtam mikor megláttam, hogy Peter lakásánál ég a
lámpa. Menő környéken lakott, kívülről pedig nem is lehet sejteni, hogy
mennyire tágas. A liftbe befújtam magam a kedvenc parfümjével és széles
mosollyal üdvözöltem a futárt akiről tudtam, hogy a férfi lakására hozta a
kedvenc kínai kajánkat. Egy nagy levegő vétel után becsöngettem és szinte
megállt bennem az ütő mikor megláttam a félmeztelen férfit az ajtóban.
- Hoztam bort, és úgy láttam te már rendezted a
kaját.
- Remek gyere be! - húzott magához, és olyan
szenvedélyesen csókolt meg mint még soha. Bár nagyon szerettem volna ágyba
bújni, de mégse szerettem volna ha azonnal ágynak esünk, így picit eltoltam
magamtól.
- Mi az? Valami gond van? - értetlenkedett, és
tudtam rosszul esik neki, hogy nem megyek tovább.
- Semmi, de mi lenne, ha eljutnánk mondjuk a
konyháig. Felbontanák a bort, és megennénk a kínait, mert majd kiesik a szemem.
Nagyon éhes vagyok Peter.
- Jó legyen Paris - sóhajtott fel lemondóan, és
követett a konyhába. - Milyen heted volt?
- Jó, és a mi
napom is jó. Megcsináltam a három műtétemet, ami kiválóan ment. Nem halt meg
senki szóval jól csináltam mindent - húztam ki büszkén magam.
- Ügyes vagy. Az én tanítványom. Mi lesz jövőhéten?
Elvállalod azt a két öregasszonyt?
- Jaj Peter olyan kedvesek - teremtettem le
játékosan miközben kiszedtem a dobozból az ételt.
- Őrületesen szexis vagy Paris. Nem is tudom hogy
tudok a munkára koncentrálni, mikor mellettem vagy a munkában.
- Szerencsére mindig sikerül. De ha ez megnyugtat
nekem sem annyira könnyű. Főleg így, hogy tudom mi van a köpeny alatt - vettem
a pálcikát a számba és erotikusan leszopogattam róla a falatot.
- Komolyan mondod? - ült mellém tekintete pedig
azonnal tüzes lett.
- Sosem hazudtam neked - vettem el a poharat, de
valahogy ügyetlenül fogtam meg, így az ital a ruhámra ömlött. Ijedten keltem
fel a székből. – Istenem, annyira sajnálom Peter!!
- Semmi baj Paris, én...
- De baj! Tönktettem a terítőt és... - de Peter
belémfolytotta a szót és szenvedélyesen megcsókolt. Hevesen falta ajkam és
azonnal tudtam mit szeretne.
- Nem érdekel a terítő!! Csak az, hogy
megszabadítsalak a ruhádtól - emelt fel és az asztalra rakott. Bőröm egyre
forróbb volt ahol érintett, mellbimbóm pedig kőkeményé vállt fogai alatt.
Hangosan felsikoltottam, és beletúrtam a hajába. Peter egy pillanat alatt
lábaim között volt, és mikor érzékelte, hogy nincs rajtam fehérnemű, vággyal
teli morgás szakadt ki belőle, és azonnal megéreztem ujját nedvességembe.
- Várj még kérlek!! - lihegtem egyre gyorsabban - ,nem
így akarom... Előtte még szeretnék letusolni.
- Oké, menjünk! - dugta ki fejét szoknyám alól, és
kemény férfiasságát markolászta amit még a hófehér alsó nadrág takart. Kedvem
lett volna letépni az anyagot és rámarkolni, de nem akartam, hogy olyan lánynak
gondoljon, akit könnyen megkaphat. Az együttléteink alatt mindig próbáltam
elérhetetlennek tűnni, hogy aztán nagyot csattanjon az élvezet.
- Peter én egyedül szeretném - pillantottam rá
szemérmesen, ő pedig egy nagy levegő után megadta magát nekem.
- Siess kérlek, addig én előkészítem a bort -
kacsintott. Gyorsan a fürdő szoba felé indultam, ami hatalmas és gyönyörű volt.
A hófehér, ezüst és márvány mindenhol felfedezhető volt. A tust úgy alakították
ki, hogy egy pici leülő is helyet kapjon benne. Ez nagyon praktikusnak
bizonyult minden együttlétünk alkalmával.
A fiókból előkerestem az itt hagyott tisztálkodó szereimet, és beálltam
a jótékony vízsugár alá. Fekete dús hajam csak olyannak mostam aminek csalogató
édeskés illata van, és a tusfürdőmre is ügyeltem. Peternél mindig szexin
akartam kinézni. Nem volt szerelem köztünk, hiszen tudtam a családi
állapotáról, és biztos voltam benne, hogy ő sem érez mélyebben irántam. Csupán
csak a feszített munkatempó miatt járunk össze, hogy egy kis szexel feloldjuk a
heti feszültséget. Szinte mindig pénteken találkozunk, és ez így volt
tökéletes. Nem untunk rá egymásra, de kellőképpen teli voltunk vággyal. Sosem
ábrándoztam azon, hogy Peter majd elhagyja a családját. Miért is tenném? Bár
nincs barátom, de nem is akarok komolyabb kapcsolatot ennél. A munkám mellett
amúgy sem férne bele a randizás és a nyálas bájcsevej. Nagyon szeretek a
munkámról és a műtéteimről beszélgetni, de aki ezt nem érti meg, azoknak
esélyük sincs. Peter tényleg minden igényemet kielégíti. Mélázásomból a kabinba
betóduló hűvösség rángatott ki, szívem pedig aprót dobbant, ahogy a meztelen
férfi mellém lépett.
- Úgy gondoltam mégse lehetek kórház szagú mikor te
illatos leszel mellettem - tolta félre hajam, és lágyan végigsimította hátam.
- Kár, pedig az az egyik kedvenc illatom - kuncogtam
fel. Peter megragadta csípőmet, és maga felé fordított. Haját beborította a víz
ami arcáról folyt le. Hihetetlen vonzó volt.
- Kicsit segítek és felgyorsítom a folyamatot. Add
ide a tusfürdőt - kérte, és miután a flakont a kezébe adtam a melleimet kezdte
maszírozni ami fel- le járt a gyönyörűségtől. Persze én sem voltam rest és
hasonló mozdulatokkal kényeztettem férfiasságát.
- Paris, ha így haladsz a végén hamarabb megyek el,
mint ahogy lerángatnám rólad a bugyit.
- Akkor ült le, és kezdjünk bele! - toltam a
padkára, és kicsit melegebbre vettem a vizet. A kabint szinte sűrű pára takarta
el, és egyre forróbbá vált a légkör. Peter leült, de nem engedte, hogy azt
tegyem amit akartam. Csípőmnél fogva közel húzott, és az egyik combom maga
mellé rakta. Csak egy lábbal egyensúlyoztam ami nem volt könnyű, hiszen nyelve
a legérzékenyebb nyílásomhoz siklott.
-Peter nem bírom tovább! - lihegtem és úgy éreztem
elvesztem az egyensúlyomat. Erősen markoltam a tusoló csövet, és csípőmet
előretolva próbáltam siettetni a mozdulatot, de mikor már csak percekre lettem
volna a gyönyörtől a férfi abbahagyta a mozdulatot és kőkemény farkára
ültetett.
- Azt gondoltad, hogy egyedül hagylak a mámorba
úszni? - markolta meg vizes hajam. Intenzíven lovagolni kezdtem és végig
égszínkék szemeibe néztem. Egyszerűen imádtam orgazmus közbe ránézni, és
figyelni ő mennyire élvezi amit csinálok.
- Peter nekem most....
- Tudom, nekem is - csókolt meg, és egy nagy lökés
után karjai ernyedten hullott combomra. Szeméből kiolvastam a csillogást, ajkai
apró mosolyra húzódtak. - Ez megint őrületes volt.
- Azt hittem nem bírom tovább - ismertem be, és próbáltam
gyengéden kiszusszanni férfiasságából.
- Sajnálom, de ha egyszerűen nem tudok betelni az
ízeddel.
- Már alig lehet kilátni az ajtón - húztam végig
kezem az üvegen.
- A lényeget legalább lehet - csókolt meg már
mellettem állva, majd kicsit komorabban pillantott rám.
- Igaz, viszont most mi lenne ha kinyitnánk azt az
üveg bort, és a szobádban folytatnánk azt amit elkezdtünk? - léptem ki
pajkosan.
- Benne vagyok - szólt. Gyorsan magamra kaptam a
csipke bodymat, amit mikor Peter meglátott tátott szájjal fogadott. – Mondd, te
kiakarsz készíteni?
- Miért mondod ezt? - nevettem fel és elvettem a
poharat tőle - sosem tennék olyat ami neked rossz.
- Szerencsére. Na egészségedre - koccintottunk, majd
miután az ágyban is kiéltük vágyainkat éjfél után már a taxival döcögtem haza. Mosolyogva nyúltam
végig a bőr ülésen, és úgy éreztem a világ legszerencsésebb nője vagyok, hiszen
nem csak egy szuper munkám, de egy szuper szeretőm is van.
0 megjegyzés